Showhajtás 2002 forgatókönyv

A Bolyai Club Wiki wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen BLevi (vitalap | szerkesztései) 2016. december 9., 00:14-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „Mindenhol jó, de legjobbb...???? Egyszer vót, hunn nem vót, az atomókor kellős közepén, a mobiltelefonon túl, de a windowsXP-n még innen, a "két torony" oml…”)

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Mindenhol jó, de legjobbb...????


Egyszer vót, hunn nem vót, az atomókor kellős közepén, a mobiltelefonon túl, de a windowsXP-n még innen, a "két torony" omlása körül élt egyszer egy embör! De nem is akár hogy! Hát vót neki három gyönyörű szép gyeröke, valamint egy ebben a kategórában beta verziójú felesége, és visszamenőleg OTP tartozása! Na meg persze ne feledkezzünk meg ugye egyéb hajlamairól, mint a pohár tartalmának gyakori és rendszeres ürítése, és a vasárnapi asszonyverés. Ezek közül is az előbbit tartotta a legfontosabbnak, és mivel nem jutott neki más ebben az intergalaktikus kontinuális sci-fiben, mint egy egyszerű téglagyári állás, ezért elhatározta életcélként:

  • Az ivást! Aztatazt az összes fiamba belenevelem!!!
  • Miért akarod megrontani az a szerencsétlen gyereket???
  • Asszony neked KUSS a neved!


Telt múlt az idő, úgy nézett ki, hogy minden rendben, nem támadt zavar az ERŐBEN, az embör fiai is szépen nőttek, a májáról nem is beszélve!!!

A két nagyobb gyerekkel nem is volt semmi gond, de a legkisebbik, az az Istenért nem akart INNI!


  • Idesapám. Én nem vagyok hajlandó ezt a bűnös életmódot követve élni!!! Nekem nem ez a célom, hogy alkoholistaként magamat sajnálva haljak meg!
  • De miért fiam??? Az életnek nincs semmi más értelme
  • Na látja Idesapám. Ha majd meggyőz erről, akkor majd én is a poharat a számhoz emelem!!!
  • Hát fiam, amíg élek, bebizonyítom eztet néköd!


Telt múlt az idő, de csak nem járt sikerrel.


Történt egyszer, hogy az öreg megbetegedett. Teljesen a halálán volt, és családfői megbeszélést tartott:

  • Engem csak az élet vize menthet meg. Ha igazán szerettek, elhozzátok nekem.


Mivel azonban a két idősebb testvér apjukhoz híven felállni sem tudott, csak a legkisebb szólalt meg:

  • Idesapám! Én elhozom magának az élet vizét, ha elmondja, hogyan találom meg.
  • Fiam. A helyét megmondani nem lehet, azt csak érezni lehet. Az íze selymesebb minden nedűnél, és ha iszol belőle, minden gondod megszűnik tőle. De mielőtt elindulnál, itt egy kulacs. Vidd magaddal. Háromszor segíthet rajtad!
  • De én úgysem iszom, apám.
  • Nem baj. Tedd el. Jól jöhet.


Hát elindult a legény. Fölkerekedett. Beült apjának a hétmérföldet lépő trabantjába, és döcögni kezdett.

Nem sokára (azt a pár lerobbanást leszámítva) szlovák földre ért. Fent a hegyekben, majd megvette az isten hidege. Hát gondolta:

  • Itt csak van élet vize, hiszen hogyan bírnák ki ezt a farkasordító hideget.


Egy kis faluba beérve bekopogott az első házba, és kérdezett:

  • Öregapám! Az élet vizét keresem. Meg különben is mindjárt megfagyok. Tud segíteni nekem?
  • Hát fiam, én az élet vizét nem ismerem, csak borovickát tudok adni neked. Ízleld meg, hátha ez az, amit keresel! Egy biztos, fázni nem fogsz.


Hát itt ütközött nagy dilemmába ám hősünk. Ugye ő, a nagy abszcinens... Igyon. De magát ezzel nyugtatta:

  • Apámért megteszem! Úgysem szokom rá. Erős vagyok!!! :)

(A naív)


  • Zsibbadt szörnyen a feje, járni is alig bírt, és mindenen csak nevetett. Beült az autójába, és vezetni kezdett.


Másnap reggel magához térve megállapította:

  • Ez nem lehetett az élet vize. Az íze szörnyű volt, és szétszakad a fejem. Tegnap még csak csak jó volt, de most például.. A fene tudja, merre lehetek!


Nagy nehezen visszavezette a hétmérföldet lépő traboárt az útra, és más népek földje felé robogott.


A következő állomás a nagy orosz Szibériában találta meg hősünket.


Mivel itt még jobban fázott, gondolta, keres valami szívmelengetőt:

  • Persze csak azért, hátha az élet vize, meg, hogy ne fázzak. Ugye én inni nem fogok sokat!!! :)


Az egyetlen viskóba, amit messzeföldön megtalált, bekopogott:


  • Usankás bátyáim. Az élet vizét keresem. Tudják-e, merre lehet? Vagy esetleg valami szívmelengetőjük van?
  • Hát fiam. Vodkánk az van. Gyere igyá velünk egy kicsit
  • Hát rendben.
  • (Ezt is csak apámért teszem)


Hát hősünk úgy beájult a vodkától, hogy menten rosszul lett.


  • Hányingerem van. Hol a WC?
  • Ott a gödör mellette a két karóval.
  • És minek a karó?
  • Az egyikbe támaszkodsz, a másikkal kergetitek a farkasokat.


Másnap, amikor kijózanodott, a csehekhez ért el.

De hát ez sem az. Sosem találom én meg az élet vizét? A gondjaim a Vodkától sem szűntek meg

Ebben a nagy bánatában úgy megízlelte a Abszintot, hogy még a kocsmát is szétverte!

Fiatal barátunk a fejlődés útjának eredt, és közelített apjának életéhez.

Ezt ő is észrevette magán:

Úristen, mit tettem! Lassan én is feslett erkölcsű züllött életű leszek. De apámért meg kell tennem. Míg élek, esküszöm, hogy az élet vizét megkeresem.

Persze azért is bánkódott, mert a fél cseh falu a nyakában loholt vasvillákkal meg mindennel, szóval mennie kellett.

Beszállt a hétmérföldet pöfögő trabicsekbe, és hajtott volna tovább.

De az nem akart menni:

  • Mi az isten agara van veled. Hiszen apámnál sohasem robbantál le.
  • Hátha Te is rá hasonlítasz...

"Gondolkodott a legény, és eszébe jutott a kulacs, amit az apja adott neki. Beleöntötte, hát csudákcsodája: Ott volt a helyén maga a Knight Rider.

  • Hát hiába: Apám megmondta, jól jöhet. Na Kitt, pucoljunk innen.


Ebben a nagy veszélyes időkben jobb lesz elmenni délre, gondolta hősünk:

  • És hátha itt találom meg az élet vizét, ami apámnak kell.


Bejárta a messze híres Törökföldet.

  • Jajj, de finom ez a rochi meg a lányok is milyen szépek.

Csak lehet, hogy nem a szultán háremében kellett volna nőznie:

  • Hát a fene tudta, hogy ennyire érzékeny a nőire. Már innen is menekülhetek.


De szerencsére ott volt a határ közelében.

Eljutott a görögökhöz is, ahol nagyon megszomjazott:

  • De hát ugye vizet nem ihatok, mert azt csak az állatok, és ők úgyse ismerik az élet vizét!!!
  • Meg kell nézni, hátha van valami helyi speciális életvíz. Amikkel találkoztam, egyre jobban ízlenek. Bárcsak szegény apámon is segítenének...

Sikerült is egy napon sütkérező ember mellől egy üveget elemelnie: UZO. Ez volt a neve

  • De hát ugye megállapítani, hogy ez-e az élet vize, csak jó mintavételezéssel lehet.

gondolta, és az üveget fenékig ürítette.

Ám a melegben az UZO jótékony hatása annyira jelentkezett, hogy le kellett dőlni a kocsiban.


Ám amikor reggel felébredt! Már rég nem volt a messzi délen

Hollandiában ébredt, egy szép zöld legelő kellős közepén. Ahol pár furcsa fiatal éppen valami zöld levet iszogatott.

Gondolta, odamegy hozzájuk, hátha ez az élet vize:

  • Halihó skacok. Mi ez a zöld nedű, és mitől ilyen?
  • Azt mi nem tudjuk, mi ez, de azóta ilyen, mióta a tehén azt az érdekes 5 levelű növényt eszi. És a hatása is érdekes.
  • És nem lehet, hogy ez az élet vize?
  • Kötve hiszem, de kóstold meg.

Ízlett ám az isteni nedű hősünknek. Érdekes képzelgések közepette egy gondolat vert szöget fejébe:

  • Ha a tehénre ilyen hatással van, miért nem próbájuk mi is meg. Mondjuk pipában vagy mi a fenében.

Több se kellett, megtömtek egyet és csak szívták bőszen.

Hősünket annyira felemelte az érzés, hogy egészen Angliába repült onnan.


Reggel ébredve, a hideg ködös órákban egy újságcikkre lett figyelmes:

"Tegnap egy őrült idegen a szárnyaival verdesve a járókelőket riogatta"


És most nézzünk le kicsit hősünkre. Onnan indult, hogy ő nem iszik életében sem. És hova jutott...

Na mindegy.

Folytatva a történetet: Ha már Angliában járt, gondolta, hogy megkóstolja azt a nagyon híres Teát. De előtte összefutott 1-2 tengerésszel, akik 1-2 kortyért az apja kulacsából cserébe 1 kis rummal ajándékozták meg.

Bent a teaházban a teát megízlelve így fakadt ki az ott levőknek:

  • Hát nem elég, hogy itt sem találtam meg az élet vizét, de ez a tea messze sem olyan jó, mint amennyire ismert. Lehetne ezt inni egy kis rummal is. Miért nem próbáljuk meg.

Kapva kaptak rajta az ott levők, és tettek bele.

Látták, hogy a fiúnak nem csal az ízlése.

Ám hősünknek nem volt elég sem a rumos tea, se tea nélkül a rum. Rá kellett jönnie, hogy itt nem találja meg az élet vizét.

Főleg, hogy időközben, az Írek whiskyjét is megismerte, de a vélemény hasonló:

Ez nem lehet az élet vize. És már különben sem oldják meg a gondokat a helyi italok fele annyira sem, mint az elején tették.

Elkezdett aggódni a fiú, hogy sohasem találja meg, hogy tönkre fut a küldetése. Ezen morfondírozott:

  • Ha nem találom meg gyorsan az élet vizét, nem csak hogy apámat nem mentem meg, hanem én is itt veszem!

Bizony bizony! Hősünknek már egyre erősebb helyi specialitásokra lett volna szüksége, és egyre sűrűbben.

Hasonlóan járt a Spanyol sangriával, és a Francia pezsgővel is. Ott annyira mérges lett, hogy egy egész hordóval meg kellett innia szomja enyhítésére, hogy egy egész városrészen átgázolt az elkötött autójával, jelentős károkat okozva a helyieknek.

Már nem sok hely volt neki, gondolta, már csak az olaszoknál lehet, hiszen ez az egyetlen hely, ahol még nem kereste.

Pechjére, a lopott autó pont Don Chicco feleségéjé volt, így a család hamar elkapta, amint átért a határon.

Hősünk ki tudja, hány napot sínylődött a fogságban, míg egyszer magához térve látta, hogy Don Chicco és Corleone az ő sorsáról beszélgetnek.

  • Chicco! Nézd meg, hova jutunk. Már a feleséged kocsija sem szent. Nem tudom, hogy hova jut a világ, hogy mivel érdemeltük ki ezt a tiszteletlenséget??????
  • Jah. A kicsi Punita sem a régi már. Az meg valami félvérrel állt össze.
  • Tonyról meg nem is beszélve. Elfordult a családtól. Már nem tisztel minket.
  • Nézd csak! Felébredt. Na fiú. Mit tudsz felhozni a mentségedre?

Semmit. Akkor mondd az utolsó kívánságod.

Hát gondolta a fiú, már csak az olasz bor lehet a megmentő életvize...

Meg hát ha meg kell halnia, legalább boldogan haljon meg:

Így felelt:

- Don Corleone. Szeretnék egy jót borozni magukkal.

- Hát legyen

Elkezdtek borozgatni. Aztán hősünk észrevette, hogy nekik hamarabb árt mint neki. Kapva kapott az alkalmon. Volt még az apja kulacsában épp annyi, hogy ezeknek elég. Ez az utolsó esélye.

Hát az olaszok, ahogy illik, ki is ütötték magukat, ő meg menekült hetedhét bokron át hazafele.

Ám mire hazaért, már alig élt. Napok óta nem kóstolt semmit, és még az élet vize sem volt meg.

Épp a Balaton partján kódorgott, félhulla zombiként, amikor egy rejtélyes alak jött ki a vízből.

Ezt mondta:

  • Fiam. Már régóta figyellek. Kár volt elmenned itthonról... Hiszen ez az a nedű, ami apádat boldoggá teheti. De sajnos már csak ez tesz boldoggá téged is. Itt van egy kifogyhatatlan üveg. Légy boldog. Egyedül az a cél szent, hogy apádért tetted.

De csak itthon van élet vize... És eltűnt

Csak egy zöld gömb alakú üveg maradt a helyén. UNICUM

Ez volt az üvegen

A fiú mámoros állapotban húzta meg az üveget. És Tényleg

Ez volt a legjobb ital, amit valaha ivott.

Rohant haza, ám látja, hogy otthon minden rendben. Az öreg jól van, és a szokásos iszogatás megy:

  • Édesapám! Hát maga jól van? Akkor az élet vize csak egy ürügy volt?
  • Nem fiam! Mit tanultál utadon? Mindenhol jó, de legjobb:
  • Inni.
  • Látod, fiam, bebizonyítottam neked. És mit tanultál még? Hol a legjobb?
  • Itthon.
  • És mit adott a Tó szelleme?
  • Unicumot.
  • Hát akkor?
  • Hát akkor menjünk be!

És azóta is boldogan élnek, ha nem támadt azzal a csúnya májjal problémájuk.