„Showhajtás 2006” változatai közötti eltérés

A Bolyai Club Wiki wikiből
 
48. sor: 48. sor:
  
 
Bónusz: vegyétek rá Kekit erőszak nélkül, hogy az esti WoW-ozás helyett menjen le fél órára focizni. Minél több szervező legyen jelen.
 
Bónusz: vegyétek rá Kekit erőszak nélkül, hogy az esti WoW-ozás helyett menjen le fél órára focizni. Minél több szervező legyen jelen.
 +
 +
=Megoldások=
 +
 +
=Balu beszámolója=
 +
 +
Először is megjegyezném, hogy én egy fpw (First Person Writer) vagyok, úgyhogy az egészet úgy adom elő, ahogy én megéltem. Persze, lehetnék tekintettel a többiekre, akik miatt sokkal érdemesebb lenne úgy megírni, ahogy volt, de az nekem nem megy, főleg ennyi idő távlatából. De elsőnek kezdjük talán a lelki állapotom jellemzésével, mert úgy gondolom, hogy az úgy jó lesz. (Az elő feladatokról nem túl sokat lehet mondani. Őrült és Pitta profi munkát végeztek, meg is lett az eredménye.)
 +
 +
 +
A ShowHajtás napján, nagyjából két hete nem tudtam már rendesen aludni. Aznap legalább a lehetőség megadatott, mert délután egyig az egyetem környékére sem kellett volna mennem, de én kora hajnalban felvertem magam, hogy Vivit (akit mindenki csak KisZui néven ismer, de én az individualizmus híve vagyok, és ennyi erővel hívhatnánk akár KisLacának is, de az már persze senkinek sem fekszik a nyelvére, mert a Lacin már erősen érződik, hogy egy férfi rejtőzik mögötte. Mellékesen megjegyezném: Igen, otthon Zuit Lacának hívják.) elzavarjam ZH-t írni. Nem ment el. Haragudtam rá.
 +
 +
 +
 +
Ebben az alaphangulatban, továbbra is kialvatlanul kerültem le háromnegyed öt körül a klubba, ahol gyors fegyverszüneti megállapodás után el kezdtem együtt dolgozni a CsK-val (aki, csak a tények rögzítése érdekében, idén. MiniLaca volt), ami akkor éppen nem jelentett semmi mást, mint felfokozottan várni a közelgő feladatokat.
 +
 +
A sok millió teszt már nagyon egybefolyik előttem, meg amúgy sem tartom említésre méltónak. Voltak viszont kreatív feladatok. Ha jól tudom, Őrült elemezte, miért is nem késelték meg Bruce Willist a Die Hard 3-ban, mikor "Nem kedvelem a a familiárisan pigmentalt egyéneket!" (12 éves kor alatt is olvasható fordítás!) feliratú táblával a nyakában ugrált Harlem utcáin. Erről nem sokat tudok, tudom viszont, mit művelt Sanya! (Sanyát kis közösségünk úgy ismeri, mint KicCsepit, de ez megint ellentmond individualista elgondolásaimnak.)
 +
 +
Sanya azt a feladatot kapta, hogy bizonyítsa be, hogy az igazság odaát van. (Bizonyításának lényege: Az igazság ló, és a lóról tudjuk, hogy odaát van.) Továbbá meg kellett magyarázni azt is, hogy "Burce Willis miért nem fázik, holott mindig pólóban van?" Ez a feladat is Sanyának jutott, aki annak ellenére nagyon frappánsan megoldotta a dolgot, hogy Bruce Willis köztudottan mindig trikóban van, és nem pólóban! (Rájött arra, hogy a Die Hard 2-ben Willis úrfi pulóverben szaladgált a téli éjszakában, és panaszkodott a hidegre, szóval, minél több ruha van a testén, annál kevésbé bírja a hideget, tehát az összes hőenergiát a bőrén át a környezetből veszi fel - ami a ruha mennyiségétől függően egyre nehezülő feladattá képes válni - tehát, ha a kezébe adnánk egy meleg sört, akkor a keze fölvenné belőle a meleget, tehát lehűlne a sör: "tehát Bruce Willis egy hűtő. De miért hord pólót egy hűtő? Hogy ne jöjjünk rá, hogy ő egy hűtő!" - innentől kezdve nem tudom reprodukálni a maradék fél oldal tartalmát. Azt hiszem, én azt már nem fogtam fel.)
 +
 +
A következő feladat, amire emlékszem, az volt, amikor belőlem legyártották az utolsó előtti akcióhőst, akinek volt borostája, meg kalapja - pólója természetesen nem volt - meg plüsskutya híján (merthogy ahhoz kettő kellett volna, de csak egy volt), hónaljkutya helyett mellkaskutyája. Egyszer csak megkezdődtek a színdarabok, amik legjobb tulajdonsága (többnyire) nem más volt, mint hogy egyszer csak véget értek. Már megbocsásson a a nagyérdemű, de tényleg volt olyan köztük, ami jó indok a halálbüntetés visszaállítására. Ezután kaptuk a hosszútávú feladatokat. Gondolok itt olyasmikre, mint az óriás puzzle kirakása, illetve a bábjáték elkészítése, amit aztán soha sem kellett előadni. Ennek úgy hajnali három körül álltam neki. Kétpercenként bealudtam írás közben, és ki kellett mennem sétálni a folyosóra, hogy ne essek össze. Ez meg is látszik rajta.
 +
 +
A következő nap első - általam felidézhető - pontjaként a sportvetélkedőt tudnám megjelölni, amin Zui hősiesen részt vett. Meg bújócskázni is volt, amin max. pontot szerzett. Pár társammal kényszeredetten elvállaltuk a Kifulladásig című vetélkedőt, ami szerencsére csak lufifújás volt. (Megjegyezném, hogy csúnyán leszerepeltünk benne, bár véleményem szerint a nyertes csapatok közt voltak olyanok, akik csaltak...) A verseny után kezembe nyomták a kriptográfiai feladatot, hogy van még tíz perc a határidőig, próbáljam megfejteni, hátha... Persze, hogy nem! De legalább ismét átélhettem az Emergency ShotDown furcsa érzését, amikor is, a kódkészlet jelei vonal-vonal-karikára szelídültek. Elindultam aludni. Öt méterre a szobaajtómtól le is feküdtem. Egy percre rá, egy kedves csapattársam fölrázott, majd öt perccel később visszarendeltek a klubba.
 +
 +
Hihetetlen, hogy mennyi energia szorul egy emberbe. Ezután még képes voltam részt venni a kreatív munkában. Annyira azért már nem volt friss az agyam, hogy amikor mindenki megbízott azzal, hogy mikor ébresszem föl, jelezzem,  hogy nekem is aludnom kéne. Így maradtam egyedül egy feladattal, ráadásul a gonosz CsK arcátlanul az ölem mellett hajtotta álomra a fejét, így alig fél métert kellett csak félrelesnem, és láthattam egy embert, aki pofátlanul éppen alszik. (Legalább lehetőségem nyílt megfigyelni, hogy Vivi, nagyjából hat-hét percenként, a felső, majd az alsó ajkába harap. További információkkal nem szolgálhatok, mert az "Ajkak Vivien testén - reakciók tudattalan állapotban" című tanulmányomat nem mertem maradéktalanul elkészíteni, ugyanis nővére a - fent nevezett - hölgy másik végén foglalt éppen helyet.) Így történt, hogy végül is megszületett egy kétes minőségű színdarab, amit csak lelki és fizikai állapotom pontos ismertetése mellett vagyok hajlandó fölvállalni. (A minőségéről csak annyit, hogyha beadom a főszerkesztőmnek, újfent kirúgott volna, annak ellenére is, hogy már megtette korábban.)
 +
 +
Innentől kezdve nem túl sok mindenről tudok beszámolni. Őrült és Ádám szonettkoszorút írt, a többiek a Macskák főcímdalára bevonulót próbáltak, pár kijelölt szereplő és én pedig színdarabot. Itt pedig bűnbánatot kell, hogy tartsak: Tudni illik, jelentős szerep jutott a darabban Mauglinak, akiről (finoman fogalmazva) korábban úgy gondoltam, hogy univerzális tehetségénél csupán az arca és önbecsülése nagyobb. De olyan értőn és finom kezekkel nyúlt a kétes értékű darabomhoz, hogy el kellett fogadnom, hogy ez az ember tényleg nagyon tud. Így lehet, hogy a darabot, a próbák alatt felhoztuk a pocsékról az elfogadható szintre.
 +
 +
Hamarost bevonultunk a Lepénybe egy másik csapat indulójára, majd a mienkre, akárcsak a többi csapat, leszámítva, hogy ők kapásból a saját zenéjükre vonultak, és utána se nem senki máséra nem, nem. Ezt követte a döntő, amin valóban sokféle feladat volt, ötletesek is voltak bőven, de akkoriban éltem át a nap második Emergency ShotDown-ját, amit még az egy perces alvás sem követett. Így történt, hogy az egyetlen dolog, amiről teljes bizonyossággal be tudok számolni az az, hogy volt egy ember, egy gólya, akit mindig, minden feladatban segítségül lehetett hívni, és a neki kiadott feladatot a tőle telhető maximumon teljesítette. Ez a gólya nem más volt, mint Isti. Nem azt állítom, hogy a többiek nem dolgoztak, mert ők is szépen teljesítettek, de Isti kimagasló volt.
 +
 +
Hogy ne legyen unalmas az este, végül előadtuk a kvázi színdarabot. Itt álljunk meg egy percre. Tudni illik, ha Joe (idősb. Maugli) haja ősz, én tényleg elhiszem, hogy ő doktor Emett Brown a Vissza a jövőbe sorozatból, mert annyira jól visszaadta a figurát. Maugli a vérét adta a darabért, méghozzá szó szerint. Sanya jóval többet hozott ki a szerepéből, mint ami benne volt. Arról már ne is beszéljünk, hogy a leghálátlanabb szerepet (végig ő vezeti a sztorit, előkészíti a poénokat, de soha egyet sem süt el), Zui derekasan és kiválóan adta. Sőt, az egészben én voltam az egyetlen, aki bakizott. (Az úgy történt, hogy a szereplőtársam szövegét kezdtem el mondani. Ezt egy kínos és rosszalló összenézés követte, ami aztán nem is tudom, hogy oldódott meg.)
 +
 +
A lényeg az, hogy erőszakos közreműködésem ellenére is a csapat megnyerte a showhajtást, bár ezt soha nem hirdették ki. (Emlékezzünk: Tonyó szájából egyetlen egy "Első helyezett lett:...", "A vetélkedő győztese:..." vagy hasonló mondat sem hangzott el.) A győzelmi vacsorán rádöbbentem, hogy már két napja nem ettem. Ezt követően egy ültő helyemben elaludtam, amiért Maugli bölcsen ágyba is parancsolt. Persze, amikor mentem lefeküdni, más klubtagoktól megkaptam a "Mekkora KOCKA, még csak nem is ünnepel velünk!" típusú mondatokat, csak hogy jó hangulatban feküdhessek le. De öröm az ürömben, hogy megtudtam: igazán csak két nap kihagyás után esik jól a zuhany.
 +
 +
 +
Végül: GRATULÁLOK BUNKÓS TESÓK!

A lap jelenlegi, 2012. június 28., 09:55-kori változata

Pólóterv - készítette: Sanya
2006-ban negyedik alkalommal hirdették ki a Bolyai Club csapatát a Showhajtás nyertesnek. 666: pontosan ennyi ponttal szereztünk többet a második helyezettnél.


Kiírás

Making of Movie
Making of Showjatás
Making of Showhajtás


Ééérted? Idén is megrendezésre kerül a Kőrösi Csoma Sándor Kollégium tradicionális kulturális vetélkedője, 2006 november 9-től 12-ig. Az idei téma: a film. Ja, nem: a FILM.

Jelentkezni 2006 október 30-áig lehet Szám Antalnál (A1127-es szoba). A jelentkezés feltételei:

  • Legalább 30 fős csapatlétszám, melyről a listát legkésőbb 2006 október 30-áig eljuttatjátok Szám Antalnak (Tonyó) a KCSSK A1127-es szobájába. A listához mellékeljétek az összes csapattag felelősségvállalási nyilatkozatát is. A listán szereplő embereket bármikor behívhatjuk egy szereplőválogatásra, legyenek közel (természetesen csak a Showhajtás hétvégéjén)
  • A kiírt előfeladatok leadása a megadott időben, azaz 2006 november 9-én 19.00 és 19.45 között
  • A csapat stúdiónak használt helyiségének megnevezése (amennyiben a csapatnak nincs ilyen, kérjük időben jelezze)
  • A hétvége során a rendezvényhez méltó, kulturált viselkedés
  • A csapatkapitány/rendező megnevezése

Az idei Showhajtás is több részből áll, úgyis mint: Előfeladatok, Nedves Est, Péntek Délutáni Hajtás, Premier, Éjszakai Forgatás, Erőnléti Edzés, Díjkiosztó Gála. Sajnálatos módon a Díjkiosztó Gála helyeinek száma korlátozott, és csak a legjobb hat film stábját hívják meg rá (gyk.: aki 2006 november 11-én 12.00-kor a 7., 8., stb. helyen áll, az kiesik). Természetesen a gálán kéretik az alkalomhoz illő öltözetben megjelenni! A Nedves-est idén sem a kollégiumban lesz, de a kollégiumból buszok indulnak.

Előfeladatok

  1. Készítsétek el a stáb első filmjét (színdarabját), mely meséljen el egy történetet a csapatról szokatlan megvilágításba, környezetbe, helyszínre, világba helyezve azt! Nem kötelező valós történetnek lennie, lényeg, hogy közönségcsalogató film legyen (fantasy, sci-fi, akció film, tini-horror, lélektani dráma…) (gyk.: ez lesz a péntek esti színdarab)
  2. Adjátok be az 1. pontban leírt film forgatókönyvét (maximum 12 oldal, 12-es betűméret, 1-es sorköz, papíron)!
  3. Adjátok le a film előzetes költségvetését, hogy a producerek (azaz mi) megpróbálhassanak pénzt keríteni arra!
  4. Írjatok ki castingot a filmetek szereplőinek összeválogatására, hozzátok el a casting hirdetését (plakát, szórólap, médiahirdetés)!
  5. Hozzátok el a végül beválogatott színészek (minimum 10 fő) fényképes önéletrajzát és motivációs levelét (papíron)!
  6. Forgassatok rövidfilmet a casting lefolytatásáról (itt mutatkozik be a csapat)! A leadott rövidfilmhez hozzatok azt lejátszó médiaeszközt vagy szoftvert (számítógépünk lesz, videónk, tévénk nem)!
  7. Rendezzetek állófogadást 2006 november 8-án 20 és 21 óra között a színészek, a stáb és a producerek részére (nyilván a kollégium területén). Hívjátok meg rá a producereket és a többi stáb tagjait is, természetesen a megfelelő protokolláris követelményeknek eleget téve!
  8. Készítsetek a filmetek történetén alapuló képregényt 8-12 oldalon, melyből a néző megismerheti a szereplők múltját, jellemét, esetleges különleges képességeit (papíron)!
  9. Szerkesszetek egy pletykalapot, sztár-horoszkóppal, paparazzi fotókkal, szaftos történetekkel, címlapon a Ti filmetekkel, 4-6 oldalon (papíron)!
  10. Készítsétek el a film Soundtrack CD-jét, 4-5 saját számmal!
  11. Készítsetek rendezői széket, mely egyaránt legyen hasznos, esztétikus és rendezői! Nem árt, ha a szék elbírja a rendezőt. Szükség lesz rá a Gálán.
  12. Készítsétek el filmetek trailerét! (szabályok lásd 6. feladat)
  13. Tervezzétek és kivitelezzétek a film utcára is kikerülő óriásplakátját! Figyelem: ez egy film plakátja, nagy legyen és figyelemfelkeltő!
  14. Reklámozd a filmet Budapest utcáin és hírközlő médiáiban! Igazold is ezt!
  15. Gyártsatok 70 darab 1-től 70-ig sorszámozott VIP-jegyet a filmetek premierjére, melyet majd kiosztunk a többi stáb tagjai között!
  16. Készítsetek 2007-es lapozgatós falinaptárat a filmről! (ezt visszaadjuk)
  17. Hozzatok minél több filmről filmes plakátot! (na, ezt nem adjuk vissza) Természetesen a kollégium különböző helyeiről letépett plakátok nem érvényesek, csak legálisan szerzett plakátokat fogadunk el.
  18. Vigyetek a Nedves Estre egy 1 négyzetméteres, úszásra képes szigetet, mely fa és fém alkotóelemmel nem rendelkezik!
  19. Szintén a nedves estre kéretik vinni minél viccesebb úszósapkát, fürdőruhát, papucsot és fürdőköpenyt!
  20. Gyűjtsetek és hozzatok minél több filmtörténetileg jelentős tárgyat! (például: Darth Vader sisakja, Ben Hur szekere, Chaplin botja…)

Bónusz: vegyétek rá Kekit erőszak nélkül, hogy az esti WoW-ozás helyett menjen le fél órára focizni. Minél több szervező legyen jelen.

Megoldások

Balu beszámolója

Először is megjegyezném, hogy én egy fpw (First Person Writer) vagyok, úgyhogy az egészet úgy adom elő, ahogy én megéltem. Persze, lehetnék tekintettel a többiekre, akik miatt sokkal érdemesebb lenne úgy megírni, ahogy volt, de az nekem nem megy, főleg ennyi idő távlatából. De elsőnek kezdjük talán a lelki állapotom jellemzésével, mert úgy gondolom, hogy az úgy jó lesz. (Az elő feladatokról nem túl sokat lehet mondani. Őrült és Pitta profi munkát végeztek, meg is lett az eredménye.)


A ShowHajtás napján, nagyjából két hete nem tudtam már rendesen aludni. Aznap legalább a lehetőség megadatott, mert délután egyig az egyetem környékére sem kellett volna mennem, de én kora hajnalban felvertem magam, hogy Vivit (akit mindenki csak KisZui néven ismer, de én az individualizmus híve vagyok, és ennyi erővel hívhatnánk akár KisLacának is, de az már persze senkinek sem fekszik a nyelvére, mert a Lacin már erősen érződik, hogy egy férfi rejtőzik mögötte. Mellékesen megjegyezném: Igen, otthon Zuit Lacának hívják.) elzavarjam ZH-t írni. Nem ment el. Haragudtam rá.


Ebben az alaphangulatban, továbbra is kialvatlanul kerültem le háromnegyed öt körül a klubba, ahol gyors fegyverszüneti megállapodás után el kezdtem együtt dolgozni a CsK-val (aki, csak a tények rögzítése érdekében, idén. MiniLaca volt), ami akkor éppen nem jelentett semmi mást, mint felfokozottan várni a közelgő feladatokat.

A sok millió teszt már nagyon egybefolyik előttem, meg amúgy sem tartom említésre méltónak. Voltak viszont kreatív feladatok. Ha jól tudom, Őrült elemezte, miért is nem késelték meg Bruce Willist a Die Hard 3-ban, mikor "Nem kedvelem a a familiárisan pigmentalt egyéneket!" (12 éves kor alatt is olvasható fordítás!) feliratú táblával a nyakában ugrált Harlem utcáin. Erről nem sokat tudok, tudom viszont, mit művelt Sanya! (Sanyát kis közösségünk úgy ismeri, mint KicCsepit, de ez megint ellentmond individualista elgondolásaimnak.)

Sanya azt a feladatot kapta, hogy bizonyítsa be, hogy az igazság odaát van. (Bizonyításának lényege: Az igazság ló, és a lóról tudjuk, hogy odaát van.) Továbbá meg kellett magyarázni azt is, hogy "Burce Willis miért nem fázik, holott mindig pólóban van?" Ez a feladat is Sanyának jutott, aki annak ellenére nagyon frappánsan megoldotta a dolgot, hogy Bruce Willis köztudottan mindig trikóban van, és nem pólóban! (Rájött arra, hogy a Die Hard 2-ben Willis úrfi pulóverben szaladgált a téli éjszakában, és panaszkodott a hidegre, szóval, minél több ruha van a testén, annál kevésbé bírja a hideget, tehát az összes hőenergiát a bőrén át a környezetből veszi fel - ami a ruha mennyiségétől függően egyre nehezülő feladattá képes válni - tehát, ha a kezébe adnánk egy meleg sört, akkor a keze fölvenné belőle a meleget, tehát lehűlne a sör: "tehát Bruce Willis egy hűtő. De miért hord pólót egy hűtő? Hogy ne jöjjünk rá, hogy ő egy hűtő!" - innentől kezdve nem tudom reprodukálni a maradék fél oldal tartalmát. Azt hiszem, én azt már nem fogtam fel.)

A következő feladat, amire emlékszem, az volt, amikor belőlem legyártották az utolsó előtti akcióhőst, akinek volt borostája, meg kalapja - pólója természetesen nem volt - meg plüsskutya híján (merthogy ahhoz kettő kellett volna, de csak egy volt), hónaljkutya helyett mellkaskutyája. Egyszer csak megkezdődtek a színdarabok, amik legjobb tulajdonsága (többnyire) nem más volt, mint hogy egyszer csak véget értek. Már megbocsásson a a nagyérdemű, de tényleg volt olyan köztük, ami jó indok a halálbüntetés visszaállítására. Ezután kaptuk a hosszútávú feladatokat. Gondolok itt olyasmikre, mint az óriás puzzle kirakása, illetve a bábjáték elkészítése, amit aztán soha sem kellett előadni. Ennek úgy hajnali három körül álltam neki. Kétpercenként bealudtam írás közben, és ki kellett mennem sétálni a folyosóra, hogy ne essek össze. Ez meg is látszik rajta.

A következő nap első - általam felidézhető - pontjaként a sportvetélkedőt tudnám megjelölni, amin Zui hősiesen részt vett. Meg bújócskázni is volt, amin max. pontot szerzett. Pár társammal kényszeredetten elvállaltuk a Kifulladásig című vetélkedőt, ami szerencsére csak lufifújás volt. (Megjegyezném, hogy csúnyán leszerepeltünk benne, bár véleményem szerint a nyertes csapatok közt voltak olyanok, akik csaltak...) A verseny után kezembe nyomták a kriptográfiai feladatot, hogy van még tíz perc a határidőig, próbáljam megfejteni, hátha... Persze, hogy nem! De legalább ismét átélhettem az Emergency ShotDown furcsa érzését, amikor is, a kódkészlet jelei vonal-vonal-karikára szelídültek. Elindultam aludni. Öt méterre a szobaajtómtól le is feküdtem. Egy percre rá, egy kedves csapattársam fölrázott, majd öt perccel később visszarendeltek a klubba.

Hihetetlen, hogy mennyi energia szorul egy emberbe. Ezután még képes voltam részt venni a kreatív munkában. Annyira azért már nem volt friss az agyam, hogy amikor mindenki megbízott azzal, hogy mikor ébresszem föl, jelezzem, hogy nekem is aludnom kéne. Így maradtam egyedül egy feladattal, ráadásul a gonosz CsK arcátlanul az ölem mellett hajtotta álomra a fejét, így alig fél métert kellett csak félrelesnem, és láthattam egy embert, aki pofátlanul éppen alszik. (Legalább lehetőségem nyílt megfigyelni, hogy Vivi, nagyjából hat-hét percenként, a felső, majd az alsó ajkába harap. További információkkal nem szolgálhatok, mert az "Ajkak Vivien testén - reakciók tudattalan állapotban" című tanulmányomat nem mertem maradéktalanul elkészíteni, ugyanis nővére a - fent nevezett - hölgy másik végén foglalt éppen helyet.) Így történt, hogy végül is megszületett egy kétes minőségű színdarab, amit csak lelki és fizikai állapotom pontos ismertetése mellett vagyok hajlandó fölvállalni. (A minőségéről csak annyit, hogyha beadom a főszerkesztőmnek, újfent kirúgott volna, annak ellenére is, hogy már megtette korábban.)

Innentől kezdve nem túl sok mindenről tudok beszámolni. Őrült és Ádám szonettkoszorút írt, a többiek a Macskák főcímdalára bevonulót próbáltak, pár kijelölt szereplő és én pedig színdarabot. Itt pedig bűnbánatot kell, hogy tartsak: Tudni illik, jelentős szerep jutott a darabban Mauglinak, akiről (finoman fogalmazva) korábban úgy gondoltam, hogy univerzális tehetségénél csupán az arca és önbecsülése nagyobb. De olyan értőn és finom kezekkel nyúlt a kétes értékű darabomhoz, hogy el kellett fogadnom, hogy ez az ember tényleg nagyon tud. Így lehet, hogy a darabot, a próbák alatt felhoztuk a pocsékról az elfogadható szintre.

Hamarost bevonultunk a Lepénybe egy másik csapat indulójára, majd a mienkre, akárcsak a többi csapat, leszámítva, hogy ők kapásból a saját zenéjükre vonultak, és utána se nem senki máséra nem, nem. Ezt követte a döntő, amin valóban sokféle feladat volt, ötletesek is voltak bőven, de akkoriban éltem át a nap második Emergency ShotDown-ját, amit még az egy perces alvás sem követett. Így történt, hogy az egyetlen dolog, amiről teljes bizonyossággal be tudok számolni az az, hogy volt egy ember, egy gólya, akit mindig, minden feladatban segítségül lehetett hívni, és a neki kiadott feladatot a tőle telhető maximumon teljesítette. Ez a gólya nem más volt, mint Isti. Nem azt állítom, hogy a többiek nem dolgoztak, mert ők is szépen teljesítettek, de Isti kimagasló volt.

Hogy ne legyen unalmas az este, végül előadtuk a kvázi színdarabot. Itt álljunk meg egy percre. Tudni illik, ha Joe (idősb. Maugli) haja ősz, én tényleg elhiszem, hogy ő doktor Emett Brown a Vissza a jövőbe sorozatból, mert annyira jól visszaadta a figurát. Maugli a vérét adta a darabért, méghozzá szó szerint. Sanya jóval többet hozott ki a szerepéből, mint ami benne volt. Arról már ne is beszéljünk, hogy a leghálátlanabb szerepet (végig ő vezeti a sztorit, előkészíti a poénokat, de soha egyet sem süt el), Zui derekasan és kiválóan adta. Sőt, az egészben én voltam az egyetlen, aki bakizott. (Az úgy történt, hogy a szereplőtársam szövegét kezdtem el mondani. Ezt egy kínos és rosszalló összenézés követte, ami aztán nem is tudom, hogy oldódott meg.)

A lényeg az, hogy erőszakos közreműködésem ellenére is a csapat megnyerte a showhajtást, bár ezt soha nem hirdették ki. (Emlékezzünk: Tonyó szájából egyetlen egy "Első helyezett lett:...", "A vetélkedő győztese:..." vagy hasonló mondat sem hangzott el.) A győzelmi vacsorán rádöbbentem, hogy már két napja nem ettem. Ezt követően egy ültő helyemben elaludtam, amiért Maugli bölcsen ágyba is parancsolt. Persze, amikor mentem lefeküdni, más klubtagoktól megkaptam a "Mekkora KOCKA, még csak nem is ünnepel velünk!" típusú mondatokat, csak hogy jó hangulatban feküdhessek le. De öröm az ürömben, hogy megtudtam: igazán csak két nap kihagyás után esik jól a zuhany.


Végül: GRATULÁLOK BUNKÓS TESÓK!