Sohajda Zsolt (Arc)

A Bolyai Club Wiki wikiből

Nyugodj békében, ARC!

Arc
2011. szeptember 24-én 11:33:26-kor pittyegett a mobilom. SMS-t kaptam Nassanyi barátomtól. Biztos a badacsonyi buliról van valami hír - gondoltam. Elolvastam a rövid üzenetet, majd hitetlenkedve még párszor. Nem is tudtam felfogni, mint ahogy a rossz hírekkel sokszor elõfordul. A sokkoló szavak így sorakoztak a mobilom képernyõjén:
"Arc meghalt egy keson diagnosztizalt agyhartya gyulladasban."

Nekem jó barátom volt, de amúgy nem túlzás: majd' minden kollégista ismerte és szerette õt, így mi Bolyaisok is. Hétfõn jött is az e-mail a Bolyais levelezõ listán Halcsitól:

"Sajnálattal közlöm veletek, hogy Sohajda Zsolt általatok ARC-nak ismert jó arc pénteken délután elhunyt. Agyhártyagyulladását késõn diagnosztizálták, végül szívleállásban halt meg. Szerdán még dolgozott."


Arc ugyan nem volt Bolyais, de egy olyan személyiség volt, akit mindenhol szerettek. Õ mindenhova tartozott, igazi kolesz-személyiség volt. Bölcsészklubot vitt, jogász-mûsorban szerepelt, rendezõi munkát szerzett, a BN-büfék elképzelhetetlenek voltak nélküle. A lenti képen az 1991-es Bolyais-büfé pultját támasztja éppen... A pult mögött pedig Lacika, aki így írt:
"Engem is ledöbbentett a hír. Nekem Zsolt (Surgyélán, Surgyi, Arc) már gimnáziumban iskolatársam volt, a bátyámnak pedig évfolyamtársa."


Arc2 s.jpg
Egyik legszebb emlékem Arcról, hogy a '94-es BN-mûsorunkban még szerepelt is, öccsével (a szintén tragikusan fiatalon meghalt Kisarccal) együtt. Fefe mint mexikói volt a jelölt, és a fõmûsor remekül sikerült. Rövid kivonata: Fefe, mint balek megérkezik Mexikóba, Los Alattomos-ba, ahol El Condor, a hírhedett bandita (Dani Zoli alakításában) "arcot cserél" vele, ezért üldözni kezdik, de aztán persze minden jóra fordul. Természetesen az "arc-csere" volt az egyik fõ poén, ahol Arcot és Kisarcot hoztuk fel a színpadra, õk lettek kicserélve. Óriási siker volt. Emlékezetes, ahogy Beus nagy gonddal vigyázta az akkor már kissé italos fiúkat a színfalak mögött, hogy kéznél legyenek a jelenésükkor, valamint Zoli és Fefe rögtönzött párbeszéde is, amivel megfejelték a poén sikerét: "Nem ér! A maga arca nagyobb!" "De az enyém részegebb!..."

Másik személyes emlékem, amikor a BN-alatt a csuklójához kötözött marmon-kannával járta a koleszt, hogy mindig legyen kéznél bor, ha rátör a szomjúság... És persze még lehetne sorolni a nevéhez köthetõ sztorikat, melyek némelyike azért már "urban legend" kategóriában versenyez, de mindennél többet mond el Arcról, hogy teljesen hihetõek...

Vélemények

Még az Index egyik al-blogja is megemlékezett róla (ezt az alábbiakban olvashatjátok: [1]), a kommentekben pedig sokan búcsúztak tõle egy-egy történet felemlegetésével. Ezekbõl is közlünk egy válogatást, búcsúzásként.


  • Arc központi figura volt TTK-n, Bölcsészeknél, és Jogászoknál egyaránt. A Koleszban. Arc remek ember volt.
  • Már "felnõttként" ismertem meg Arcot, tényleg remek fickó volt. Ha jól emlékszem úgy mesélte a nevének eredetét, hogy "másnap" lement a büfébe és azzal fogadták, hogy ez az arc, akinek itt tartozása van.
  • Egyszer valaki egy társaságban arról érdeklõdött, hogy tulajdonképpen mi Arc státusza a koleszben, és erre valaki bizonytalanul azt válaszolta, hogy "Állítólag van egy lezárt féléve 1988-ból, azóta halaszt." Ez a beszélgetés egyébként valamikor 94-95-ben zajlott.
  • '94 körül éppen államvizsga idején vonulok végig az egyetemen öltönyben. Szembejön velem Arc, szintén öltönyben. Mondom mi az isten van, így még sosem láttam?! Kiderült, hogy akkor felvételizett! Höhö, miközben vagy 10 évvel idõsebb nálam!
  • 1995-ben kezdtem "A Koliban", de még ismertem. Isten nyugosztalja!
  • Egy élõ legenda volt, szerencsések vagyunk, hogy ismerhettük. Jó ember volt, hihetetlen, hogy elment. Olyan barát volt, akire mindig számíthatott az ember.
  • Tudni kellett, hogy nála minden "most vagy soha" alapon mûködött. Az egészen elképesztõ volt, ahogy hosszú éveken át egy darab mobiltelefonnal igazgatott egy milliárdos céget. Bárkinek bármi kellett a cégtõl, eszébe sem jutott a hivatalos út, hanem beütötte a telefonba, hogy ARC... Ez a név most már sokunknak borzasztóan hiányzik a telefonkönyvbõl.
  • Zsoltnál segítõkészebb és kedvesebb figurával nem nagyon találkozhatott az ember. Saját történetem: laptopom elromlik, hívom Arcot! Mondja gyere be fél óra múlva hozzánk. Ott vár és odaadja a SAJÁT laptopját (ellenkezés kizárt, aki ismeri tudja mire gondolok). Nagyon fog hiányozni.
  • ARC! Köszönet még egyszer a sok ingyen koncertért, ahová mint "alkalmi koncert beléptetõk" csak úgy beengedtetek! Mindenkit, akit legalább látásból ismertetek a koleszbõl... és soha, semmit nem kértetek érte... ez ma már elég hihetetlenül hangzik. Nyugodj békében!
  • Emlékszem egyszer egy budaörsi napon fogadott velem, hogy hamarabb megiszik egy üveg bort húzóra, mint én egy pohárral. Nyert. Ilyen Arc volt õ, mint egy Rejtõ regény mellékszereplõje. A fogadás után 5 perccel ájultan feküdt a földön.
  • Legelsõnek az ugrott most be róla (a szokásos gyûröttarcú mosolyán kívül), mikor boldogult joghallgató koromban valamelyik klubban, a bánat tudja már melyikben, a kelleténél valamivel több becherovkát sikerült interiorizálnom - az Arc a helyszínrõl eltávolított és biztonságba helyezett a szobámban, de úgy vitt ám, hogy a vállára dobott mint egy cementeszsákot :) Erre csak azért emléxem, mert a procedúra közben sikerült magamhoz térni :) Munkaköri leírásához talán az is hozzátartozott, hogy részeg joghallgató macákat sem hagyunk gazdátlanul szanaszét heverni a kolesz közös használatú helységeiben :) Ó, szegény jó Arc. De kár érte.
  • A '94-es BN-en én vigyáztam a klub büféjére éjszaka. Akkor még nem voltak hivatásos rendezõk. Folyton jöttek a bunkó, részeg jogászok, hogy adjak sört. Viszont azt nem lehetett, mert különben bezárhatták volna a büfét. Csak szóltam Arcnak, õ odament az illetõkhöz átkarolta õket, és csak annyit mondott, hogy nem kell itt csinálni a fesztivált. A delikvensek egybõl annyit válaszoltak, hogy OK, Arc, minden rendben. És tényleg minden rendben is volt. Nagy hatással tudott lenni az emberekre!
  • Legkedvesebb emlékem ARC-ról a következõ: A 98-as (azt hiszem) Budaörsi Napokon Ormy és Levi voltak a jogász jelöltek, és a zárónapra nagyon nem volt mûsoruk. Végül aznap délután kiötlöttük, hogy legyen egy zenés egyveleg, amelyben a számokat a vonatkozó videoklipeknek megfelelõen vagy inkább azok paródiájaként jelenítjük meg a színpadon. Az egyvelegben volt egy dal az István, a királyból is ("Magyarok, férfiak és asszonyok...). Kitaláltuk, hogy ARC játsza majd a Deák Billt, viszont errõl a másnapos, sõt inkább negyednapos szervezkedés lázában ARC-nak senki nem szólt. Már ment a színpadon a mûsorszám, amikor eszünkbe jutott, hogy "Jézusmária, hol az ARC? Egyáltalán szólt neki valaki?". Ennek megfelelõen a színpad elõtti tömegben elkezdett terjedni, hogy nagy igény lenne ARC megjelenésére a színpadnál. Az adott szám elõtt fél másodperccel meg is jelent érdeklõdõ mosollyal az ARC-án. Ekkor már nem volt idõnk magyarázni neki, csak kezébe nyomtunk egy partvist és fellökdöstük a színpadra. Máig elõttem van, ahogy néz tanácstalanul vissza, hogy "ok, felmegyek szívesen, de mit kell ott csinálnom". Mi meg ordítoztunk utána, hogy "ha meghallod a számot, tudni fogod". El is indult a szám, ARC az elsõ taktusnál rájött, hogy mi szól, hóna alácsapta a partvist, fél lábát felkapta és elkezdte üvölteni a mikrofonba: "Magyarok, férfiak és asszonyok...." Soha nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot....
  • 92-ben fiam születését ünnepeltük a C-klubban. Arc sietett. Megkínáltam. Bort kért. Az öt literes marmonkannát kiitta és elment. Mi meg csak bámultunk... Évek múlva tudtam meg, a lépcsõfordulóig jutott, ahol elaludt. Az utóbbi években, mikor össze tudtunk futni, mindig a "presszó kávé sok hideg tejjel" volt az elsõ, amit mondott. Hát már ezt sem fogjuk többet hallani. Nem térek magamhoz, hogy egy ilyen jó ember, ilyen hirtelen ment el. Nagyon fogsz hiányozni barátom!
  • Eddig is hiányzott, ezután is fog hiányozni... Az egyik legjobb szívû ember volt, akit valaha ismertem.
  • Valami eszelõs buli után egy szobában ébredtünk fel Budaörsön, Arc alkarját sûrûn ellepték a tintacsíkok, csuklótól könyékig. amikor kérdeztem, mi az, annyit mondott, minden strigula egy nagyfröccs, hitelben ivott ugyanis. ki fogod magad nyírni, mondom. faszt, baszdmeg, mondja õ. aztán még hozzáteszi: mától metál! RIP, öreg, remélem, puhára esel.
  • Van egy rakás sztori róla, aminek a nagy része nyilván nem igaz - már már urban legend - de jellemzõ. Eszerint egyszer például egy fogalmatlan bölcsész kezében a bablevessel panasszal élt, mi szerint "Kevés benne a bab!" - itt látszik, hogy a sztori nem hiteles, AZZAL a bablevessel ez volt a legkisebb gond. Arc a tányér fölé hajol, hogy aszonygya: "Egy, kettõ, három, négy, öt...tíz, tizenegy. Hopp, ez eggyel több, csak tíz jár." - oszt kivett egyet levesbõl és bekapta/más verziók szerint betette egy másik levesbe.
  • Négy évet húztunk együtt le az ELTE Budaörsi úti koleszában, én mint joghallgató, Arc, mint Örökös Koleszos. Nagyon kedveltem Arcot, üde színfolt volt. Amikor a Budaörsi Napokon patkányt futtattunk, 1993-ban, Szücsi volt a jogász jelölt, igen, ez 1993-ban volt, volt egy patkány, nagy favoritnak számított, Villám Will volt a neve, szóval Arc rá fogadott, kantáros nadrágban és piros munkavédelmi sisakban állt Arc és üvöltve szurkolt, folyamatosan azt kiabálta, hogy Villám Will! Asszem nyert vele egy sport szeletet, rettenetesen boldog volt. A Cila büfés dolgait sem fogom elfelejteni, a tíz babos kvótás bableveses sztori igaz volt. Arc! Legyen Neked könnyû a föld! Nyugodjál békében!
  • Ma tudtam meg, szörnyû. Évfolyamtársak voltunk. Arc persze sokakkal volt az, de mi együtt kezdtünk. Már Lentiben ismerte mindenki. Õt nem lehetett nem ismerni. A felejthetetlen vigyor, ahogyan a sört mérte a Bölcsiben; a laza kecs, ahogyan egyiptomi rabszolgát alakított a Budaörsi Napokon; egy vodkás buli, amikor az egyik tanulóban táncoltunk; a szkanderezés, amiben verhetetlen volt; és a snapszer, amelyikben szintén verhetetlen volt, mert folyton csalt...:) Az is rettenetes volt, amikor a Kis Arc meghalt - emlékeztek még, amikor a bólyaisok Arcot cseréltek? Soha nem felejtem el, amikor 1990 tavaszán, a kortescsapatok buliján a két Arc még együtt volt velünk. Kis Arc a tûzrakóhely melletti fára mászott fel (már régen kivágták), hogy száraz ágakat törjön le, Nagy Arc lent röhögött velünk együtt. Nem tudok elmenni holnap Encsre, de lélekben ott leszek veletek.
  • Azt hiszem, nekünk ezen a néven kellett regisztrálnunk ('bokorede' - szerk. megj.), ha Arcról van szó, mert az, hogy együtt vagyunk, az is Archoz köthetõ. :-) Szerda óta jönnek az emlékek, a bölcsészklub, ahol Arc két kenyérkenés között megvakarta a hátát a hatalmas kenyérvágó késsel, Tápos, a szerencsétlen hivatalos szobatárs a földszint négyben, (ezúton kérünk tõle elnézést), a grillcsirke az ágy alatt, és igen, a bableves, a világ legrosszabb pizzái konverv zöldborsóval! a tetején, a végtelenített Gyaloggaloppok, és Keszi Tamás, hát persze, az egyiptomi rabszolga, és az embernek eszébe jut Misi bácsi, az összes BN, ami Arc nélkül nem lett volna ugyanaz... Arc, szia.
  • Hát eltemették. Milyen kicsi az urna, milyen szomorú a csend.
  • Kéne csinálni egy közös Bölcsész-Bolyais bulit és durván bebaszni, de már vén hülyék vagyunk és 10-re haza kell menni a családhoz...